Ács a stabil fa-, ill. gerendaszerkezeteket készítő kisiparos. Az ács szó nyelvünk honfoglalás előtti, ótörök eredetű jövevényszavai közé tartozik. Eredetileg az ács valószínűleg a nem specializálódott famegmunkáló, fafeldolgozó tevékenységet jelölő faragó szavunk szinonimája volt. A középkor folyamán alakult ki az elsősorban építőipari szerkezeteket készítő ács mesterséget jelölő tartalma. Az ács mesterség helyenként, elsősorban nagyvárosainkban a céhes ipari szervezettség szintjére is eljutott, azonban a 19. sz. második feléig nem volt szigorúan ács képesítéshez kötött iparág. A hazai ács mesterség első okleveles nyomai a korai Árpád-korból kimutathatók, amikor is egyes településeket feudális szolgáltatásként kifejezetten ács munkák végzésére szorítottak. Több esetben ebből eredt a községek neve (mint pl. Ács, ill. szláv megfelelője, Taszár és Teszér helyneveink). A késő középkorból fennmaradtak ács munkával kapcsolatos elszámolások. A 17. sz.-tól ács szerkezetek rajzi vázlatai is ismeretesek. Tárgyi emlékként ács munkák szintén a 17. sz.-tól növekvő számban találhatók még a paraszti építmények között is. Egyes vidékeken, mint pl. a Kisalföldön a 20. sz. derekáig gyakoriak voltak a 18. sz.-ból származó, épségben fennmaradt ács munkák. Az ács mesterség technikájára jellemző volt, hogy a nyers faanyagot maguk az ács mesterek többnyire ács bárddal dolgozták ki, az egyes szerkezeti elemeket csapolással, vasszegek és csavarok nélkül illesztették és rögzítették.  Ács az építőiparban előforduló famunkálatokat végez, fedélszerkezeteket, zsaluzatokat, állványokat készít, bont, átalakít és karbantart, illetve beépíti az előregyártott faszerkezeteket. Az ács a helyszíni monolit beton és vasbetonszerkezetek zsaluzása, a zsaluzatokhoz, zsaluzati rendszerekhez tartozó állványzatok szerelése, a beton bedolgozása és a homlokzati fémállványok szerelése. 

OKTATÓKÖZPONTUNK SAJÁT TANMŰHELLYEL RENDELKEZIK!

KAMATMENTES RÉSZLETFIZETÉSI LEHETŐSÉG A TANFOLYAM IDEJE ALATT!